BURN OUT / Kiégés vagy életközépi válság

BURN OUT – Kiégés vagy Életközépi válság

 

Sokan és sokszor hallottunk már erről valószínűleg, de nézzük meg, mit is jelent ez valójában.

Általában a késői 30-as életkortól korai 40-es életkorig jelentkezik a leggyakrabban, innen kapta a nevét is – életközépi válság. Amikor ebbe a helyzetbe kerülünk, akkor nagyon gyakran megijedünk saját életünktől és halandóságunktól. Általában a halandóság és az elmúlás gondolata nem igazán foglalkoztatja az embereket fiatal éveikben, de ez idő tájt rendkívül felerősödik félelmünk és az, hogy úgy hagyjuk esetleg itt ezt a világot, hogy nem hagyunk nyomot magunk után, nem csináltunk semmi „nagy dolgot”.

Életünkben egyre gyakrabban bukkannak fel az alábbi megválaszolásért kiáltó kérdések:

  • Ennyi volt ?
  • Ezt tudtam kihozni belőle ?
  • Miért is vagyok itt ?
  • Mi a dolgom, célom, küldetésem a Földön ?

Miután előjönnek ezek a gyötrő kérdések, folyamatosan lefoglalják gondolatainkat és elkerülhetetlenül pánik tör ki rajtunk. Ilyenkor történik meg az, hogy lecseréljük az autónkat, lakóhelyet váltunk, új lakásba költözünk, munkahelyet váltunk és ezek talán még pozitív lendületet is adhatnak nekünk időlegesen, de vannak rosszabb helyzetek is, amikor például a családunkat, társunkat hagyjuk el, cseréljük le, mert ezektől a változásoktól várjuk a helyzetünk javulását és azt, hogy újra értelmet, célt találjunk az életünkben.

Ha nincs komoly önismereti munka, szembenézés önmagunkkal, akkor azonban nincs valós továbblépés, valós fejlődés önmagunkban, nem tudunk értelmes, új dolgokba kezdeni. Ez mindig csak akkor lehetséges, ha egy mélyebb megértésre törekszünk önmagunk fele, mert a régi attitűdök, a régi sémák, gondolatok, sablonok ugyanabban a mókuskerékben tartanak és nincs valódi változás. A folyamatban előrehaladva egyenes út vezet a kiégéshez.

Hogyan tudjuk felismerni, ha ebbe a helyzetbe kerülünk ?

  • Biztos munkahelyi háttérrel álláshirdetéseket nézegetünk
  • Tárgyalás, eladás, projekt sikeresen zárul, mégsem okoz örömet és mi a régi érzést keressük
  • Érzékeljük, hogy már semmi sem olyan, mint régen, nem okoz örömet az addigi örömteli cselekvés, hobbi, eredmény – nem hoz már lázba, izgalomba a munkánk
  • Arról álmodozunk, hogy milyen lenne, felmondani
  • Szeretnénk egy olyan munkát, amivel még ha kevesebbet is keresünk, de boldogabbak és szabadabbak vagyunk
  • Ezzel együtt kevesebb felelősséget szeretnénk, kevesebb irányítást, akár minket irányítanak, akár mi vezetünk
  • Önálló vállalkozás gondolata
  • Mi értelme ennyi energiát fektetni a mostani munkánkba?
  • Már nem a ranglétrán való előrejutás érdekel, hanem a saját személyes életben való haladás, előrejutás
  • Változnak az igényeink és a fontossági sorrend, ennek következményeként fontosabbak az emberi kapcsolatok, család – gyerekek és a velük töltött idő, fontosabb, hogy kikkel kell együtt dolgozni, mint maga a feladat
  • Fontosabb az önmegvalósítás, a szabadság és az emberi kapcsolatok, mint egy vezető pozíció

Amikor eljutunk a kiégés állapotába, akkor megfigyelhetjük, hogy mik vezettek idáig. Túlmunkát vállalunk, fizikailag és érzelmileg túlterhelődünk. Saját szükségleteinket háttérbe szorítjuk, nincs időnk „semmire”, szinte a munkahelyünkön és a munkáért élünk. Gyakran azonosulunk az ügyfeleinkkel, a munkánkkal, bármilyen munkahelyi feladattal. A sikertelenséget saját személyes kudarcunknak éljük meg, irreális elvárásaink vannak önmagunkkal szemben. Mi szeretnénk lenni az ideális munkavállaló, mindenkinek való megfeleléskényszerünk van, azonnali eredményeket, sikereket akarunk.

Ennek negatív és pozitív hatásai is vannak ugyan, de hosszú távon biztosan állíthatom, hogy rosszul jövünk ki belőle. A fentiek következtében egyensúlyvesztés jelentkezik az életünkben, félelem a kontroll elvesztésétől, a mindent kézben tartás kényszere, teljesítmény kényszer, aminek egyenes következménye a fáradtság, hogy sokat hibázunk, magánéletünket háttérbe szorítjuk, beszűkül az életterünk, gondolkodásunk, egyfajta merevség jellemez bennünket és fizikai tüneteink jelentkeznek. Csökken a teljesítményünk, elveszítjük a motivációnkat, rutinból végezzük a feladatainkat. Ennek következtében csökken az önértékelésünk és nő a bűntudatunk. Elveszítjük a humorérzékünket, érdektelenség lesz úrrá rajtunk, hangulati ingadozásaink vannak, nyugtalanok, ingerlékenyek vagyok és ezzel párhuzamosan nő a depresszióra való hajlam is. Mindez végső soron önértékelési zavarokat fog okozni.

Már nem is igazán tudjuk, hogy mit akarunk elérni. Szeretnénk valami új, lelkesítő célt találni, folyamatos fejlődést, növekedést nyújtó karriert, amit élvezni tudunk, szeretünk, örömmel, izgalommal tölt el minket. Ilyenkor felvetődik egyből az ebből fakadó kérdés is, hogy mindez elérhető a számunkra, még elérhető, nem vagyunk túl öregek ehhez, ha igen, akkor mi legyen az ? Ehhez társulnak még a hozzáállásbeli problémáink, amikor is nincs kedvünk a „jelenlegi életünkhöz”, fáradtak, stresszesek vagyunk, lemondunk mindenről, csak hogy béke, nyugalom legyen körülöttünk. Nő a vágyott élet és a valós közötti szakadék. Szeretnénk ilyenkor lelépni a térképről, világgá menni, de legalábbis elköltözni egy lakatlan szigetre.

Hogyan lehet kilábalni ebből a helyzetből ?

Sokak számára a boldogság fokmérője az autó, a ház, nyaraló és nyaralás, külföld és bankszámla, lefordítva az anyagiak. Ebben a helyzetben rádöbbenünk arra, hogy ha valódi énmunkát végeznénk és szembenéznénk saját magunkkal, akkor a Földi lét értelme a küldetés:

  • Tenni másokért
  • Segíteni másokat
  • Adni valamit a világnak
  • Emberi kapcsolataink és azok minősége
  • Test és lélek ápolása
  • „ÉN” munka

Fontos tudnunk, hogy ebből a helyzetből egyedül nem lehet kilábalni, segítségre van szükségünk. Kell a külső kontroll, egy külső szemlélő, aki látja, hogy éppen melyik fázisban vagyunk és ehhez igazítja a segítséget.

Ezek lehetnek:

  • túlterheltség csökkentése
  • személyiség fejlesztés
  • önértékelés növelése
  • realitás megmutatása
  • képzések, tréningek, új dolgok behozása
  • pozitívumok láttatása
  • változtatások lehetősége
  • változás lehetősége
  • új célok keresése

Életünk során, ahogy a sejtjeink is kicserélődnek 7 évente, úgy a munkánkban, tevékenységünkben, életünk egy-egy területén is szükséges az 5-7 évenkénti váltás, új motivációk, hobbik, feladatok keresése, ami boldogsággal, életörömmel, elégedettséggel tölt el minket !Burn out, életközépi válság, kiégés